Aki szelet vet, vihart arat

A helyi sajtó a híddal foglalkozik. Nem véletlenül, mert a jövőnkről van szó. A Híd híradóval sikerült vihart vetnünk. Pezseg a helyi közélet! Indulatos és kevésbé indulatos írások nyilatkozatok jelennek meg. Nemes és nemtelen támadások érnek minket, akik úgy érezzük, el kell mondanunk véleményünket. Felfogásom szerint azonban ez így van rendjén. A viták szükségesek, mert ezek az izzó viták a fejlődést szolgálják. Hiszem, és remélem, hogy mindannyian tanulni fogunk belőle, Abban bízom, hogy vitáink igazi nyertese Szigetmonostor lesz. Remélem, hogy a vita végére kialakul egy mindenki számára elfogadható jövőkép, amelyet ma még különböző képen látunk. Különböző képen látjuk mi képviselők, és különböző képen látjuk mi szigetmonostoriak is. A népszavazás véget fog vetni ennek a kettősségnek, a népszavazás eredménye, egyszer és mindenkorra, végre tiszta vizet önt a pohárba. Bár egészen kicsi falu vagyunk, hidunkkal most mégis az érdeklődés középpontjába kerültünk. A Megyeri híd léte vagy nem léte kapcsán az országos médiában egyre többször hangzik el Szigetmonostor neve, folyik a vita. A médiában is gyakran fogalmazódik meg a kérdés, hogy a szigetmonostori népszavazás eredménye milyen kötelezettséget ró az államra. A válasz roppant egyszerű. Semmi újat, hiszen az államnak semmilyen kötelezettsége nem fakad, a helyi ügydöntő népszavazás eredményéből. Az állam kötelezettségei kizárólag a Megyeri Híd Építési Engedélyéből fakadnak. Ezek a kötelezettségek a Megyeri híd építési engedélyében lettek megfogalmazva – kőbe vésve, és ezek a kötelezettségek függetlenek Szigetmonostor vágyaitól, elképzeléseitől. Bármilyen eredmény születik, a szigetmonostori népszavazás eredménye „pusztán” Szigetmonostor képviselő testületére ró követendő, végrehajtandó feladatokat. A helyi ügydöntő népszavazás az állam részére új kötelezettséget nem ír, nem írhat elő.
Ettől persze a vita még folyik. Folyik, mert a szigetmonostori autós kishíd kapcsán településünkön elszabadulni látszanak az indulatok. Az élénkülő helyi sajtóban megjelenő cikkek hol érthető, hol érthetetlen véleményeket, érveket, érdekeket tükröznek. Ezek közül kiemelném M. Cs. képviselő úr gondolatait, melyeket olvasva, egyre kevésbé tudom követni a híd és a híd ellen felhozott érvek értelmét és tartalmát, mert azok egyszerre, szinte ugyan azon szavakkal érvelnek a hídért és a híd ellen.
Ilyenkor Karinthy jut eszembe: „két macska vagyok, és magammal játszunk”. Mint ahogyan csodálkozom azon a képviselői véleményen, mely szerint a híd vitát egyszerűen csak Névteleneknek nevezettek kampány céllal önmaguk igazolására folytatják. Ez a kijelentés, amely az Újságolóban jelent meg, szerintem csak kétségbeesett önigazolás. Önigazolás M. Cs. képviselő azon véleményére, hogy az igazán fontos dolgok mint például az „autós kishíd” ellenünkre vannak. Mert bizony – nincs mit szépíteni M. Cs. képviselő „Újságoló”-ban megjelent cikke bizony erről szól. Pont ez az, ami miatt kell a népszavazás! Ez az elfogadható, érthető érvekkel alá nem támasztott elkötelezett híd ellenesség az ami miatt elkerülhetetlenné vált a szigetmonostori ügydöntő népszavazás. Talán a népszavazás segítségével sikerül rendbe tennünk a dolgokat. Mert bizony szerintem valóban itt az ideje a rendrakásnak!
Erről a rendetlenségről tanúskodik az a híd ellenes és barátságosnak egyáltalán nem nevezhető képviselői megjegyzés is, ami a híd ügyben kiadott Polgármesteri felhatalmazásról szól. Nos e felhatalmazást Debreceni Lajos képviselő társammal azért kértük Polgármester úrtól, mert úgy tapasztaltuk, hogy az idő vészesen fogy (sajnos e kérdésben is igazunk lett). Ugyanis a Szentendrével közös testületi ülés óta eltelt több mint egy év. Tudják, ez volt az, a Szentendrével közös, ünnepélyes és nyilvános Önkormányzati testületi ülés a tornateremben, melyen több száz, örömmel érdeklődő szigetmonostori lakos is jelen volt, ahol álságos módon Szentendre híd helyet biztosított olyan területen, amelyre Szentendrének nincs rendelkezési joga. Mivel a fent említett idő alatt semmi érdemlegeset nem tett az Önkormányzat híd ügyben, Debreceni Lajos képviselő társammal együtt egyeztetési tárgyalásokat kezdeményeztünk az érintettekkel, annak érdekében, hogy a látványos keretek közt eljátszott aláírási ceremónia ne maradhasson pusztán a lakosság félrevezetését eredményező álságos média kampány.
Abban persze a bírálónak tökéletesen igaza van, hogy nem tudtunk megfelelően élni ezekkel a jogokkal. Nem tudtunk, hiszen a tárgyalások nagy részéről annak lezajlása után értesültünk. De hogyan is tudtunk volna akkor, amikor felhatalmazásunk ellenére Polgármester úr az M0 Érdekvédelmi Egyesületnek titulált bejegyzetlen fantom szervezetben ellenünk (és a település ellen), a szigetmonostori autós kishíd ellehetetlenítésén dolgozott. Ezen állításunkat semmi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy az újabb, immáron a kompenzációs megállapodást szentesítendő, este 23 óra után véget érő újabb szemfényvesztő testületi ülés alkalmával hozott „döntés” másnap reggel kész tényként a nyomtatott Közlönyben is megjelent. Természetesen e kompenzációs megállapodás tényéről, honlapján az M0 Egyesület is, mint tényről számolt be. – Csak a tájékozatlanok kedvéért: az M0 Egyesület elnöke: dr Dietz Ferenc Szentendre Polgármestere, alelnöke: Molnár Zsolt Szigetmonostor Polgármestere.
A magam részéről bátran kijelentem, hogy ahol jelen voltam, ott egyértelműen hangoztattam a híddal kapcsolatos álláspontomat, amellyel megítélésem szerint nem azonosult – és a mai napig sem azonosul Polgármesterünk.
Én mindig is az autós hídért küzdöttem. Egyetlen megnyilatkozásomban sem hangzott el, hogy elfogadhatónak tartanék egy kerékpáros hídat, egy reménybeli ígérettel. Természetesen vannak aggályok is, amelyeket komolyan kell venni, és „hídpártiként” egyet is értek velük. Az én (a mi) meglátásaink szerint ezeknek az érveknek a figyelembevételével kell a híddal kapcsolatos forgalomtechnikai megoldásokat alkalmazni. Például az út vonalvezetése, forgalomlassítások stb. Ezek azonban nyitott utak, ezt így tartalmazza a kishíd megvalósítása érdekében készült hatástanulmány is. Megoldások tehát vannak, csak alkalmazni kell, és alkalmazni is fogjuk ezeket. Valóban komoly feladat lesz az autós híddal és a várva várt emlegetett turizmus beindulásával a település hagyományait, hangulatát megőrizni, komoly de korántsem megoldhatatlan feladat. Szerintem minden „híd párti” így gondolkozik, és ez, ezért lesz közös erővel megvalósítható. Addig azonban – bár lehetne másképp is – még sok dolgunk van. Folytatnunk kell a hídtárgyalásokat, fel kell készülnünk a korrekt megállapodások hiányából eredő esetleges perek lefolytatására. A híd tárgyalások során a kompenzáció szó helyett át kell térnünk a kártérítés kifejezésre. Hiszen a híd elkészültéig, amely a település jogos igénye, jelentős kár ér minket. Ezt a meccset most kell megvívni, megnyerni, és nem arra várni, hogy a szomszéd település kegyeskedjen hozzájárulni. A kötődés nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal. Tárgyaló partnereinknek is tudomásul kell venniük, hogy ez ügyben Szigetmonostornak nincsenek barátai, ellenségei, csak érdekei vannak. Ezeket az érdekeket határozottan képviselnünk kell, és ezeket az érdekeket határozottan képviselni is fogjuk.
Tisztelt Olvasó! A hangulatot, a hagyományt, az értékeket, modern gondolatok mentén, maradiság és röghöz kötöttség nélkül is meg lehet őrizni. Ha ezekkel az érvekkel a település lakóssága azonosulni tud, akkor autós hidunk lesz, mert egy emberként tudunk küzdeni a törvényes igazunkért.

Pályázat
A jónak örülni kell és nem félre értelmezni! Történt ugyanis, hogy az Önkormányzat pályázatot nyújtott be az iskola bővítésére, és felújítására. Ahogy ez lenni szokott és lenni kell, megbíztunk egy céget a pályázat írással. Piaci viszonyok vannak, és a pályázat író úgy vállalta a munkát , hogy sikeres pályázat esetén kerül a pályázat készítésének díja kifizetésre. A pályázatunk sikeres volt. De forráshiány miatt nem kerültünk a győztesek közé. Nem tehettünk mást, a dolog optimista megközelítésében végül is a dolgunkat jól csináltuk, csak eredménytelenül (ugye minden csak kommunikáció kérdése!). Szerencsénkre az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium az év végével rendelkezett még plusz forrásokkal. Pályázatunk ismeretében született meg az a döntés, hogy a pályázott összeget megkapjuk. Olyannyira, hogy már át is utalták az Önkormányzat számlájára, amelyet előírásoknak megfelelően kell kezelni, és elkölteni.
Testületi ülésen felmerült, hogy ez nem uniós pályázati pénz, ezért nem kellene kifizetni a pályázat készítőjét. Én ez ellen maximálisan tiltakozom, mert bár jogilag tényleg megtehető, de erre mondják zsiványbecsület is van a világon. A projekt elkészült, és ennek alapján kerültünk a forráshoz jutottak közé. Ahogy mondani szokták: nélkülük nem jöhetett volna létre… Ez most nagyon igaz, mert tényleg nem! Már hallottam olyan hangokat, hogy a kompenzáció (szerintem kártérítés) része.
Tisztelt Olvasó! Sem nem kompenzáció, sem nem kártérítés. A Minisztérium világosan nyilatkozta és megértette – legalább ők –, hogy a népszavazás eredményéig a tárgyalás szünetel.

A közmunka becsülete

Jövök át a kompon, és megszólal a telefonom… Nézem a hívó nevét: „Csemi”. Felveszem és már ömlik a szó belőle: itt vagyok a gátnál a Nabilnak segítek és k…a jó ötletei vannak. Ide tudsz ugrani? Oda tudtam. Nabil büszkén mutatja, hogy nézd, milyen jó, hogy tisztul a Duna partunk! Polgármester utasítására elkezdték tisztítani a gátoldalt. A többi közmunkással közösen, örömmel csinálják. Látják a munkájuknak az eredményét és persze morognak, hogy milyen emberek vannak, hogy minden szemetet a gátoldalba hordanak. Csinálja és mondja: ide szemetes kosarak kellenének, itt sokkal többen napozhatnak majd, itt egy röplabda pálya is elférne, és tele van elképzelésekkel. Én úgy gondolom ez az igazi lokálpatriotizmus, arról nem is beszélve, hogy valaki gondol egyet és fogja magát oda autózik, és segít egy keveset, mert jó mozogni, szeret beszélgetni, és örül, hogy történik valami, és részese akar lenni. Környezetünket lehet szépíteni, kétkezi munkával pénz nélkül, és nem csak projektek után loholva. Félre értés ne essék, nem a pályázati források ellen vagyok. A mai világban erre nagyon nagy szükség van. Erre szokták mondani, hogy néha a kevesebb több. Fel kéne fedeznünk a közös munka örömét újra, hiszen magunknak csináljuk.

Nádas Zsolt Horányért Egyesület elnöke
(2009)

Tags: