Komp már megint avagy rafting túra a Dunán

A február 7-én este történteket kezdhetném hollywoodi stílusban is, ahogy egy magára valamit is adó katasztrófa történethez illik: Az utasok békésen várakoznak a kompra, és mit sem sejtenek arról, hogy mi fog történni a következő 6 órában velük. Én nem követem a minden mindegy csak szenzáció legyen tudósítói magatartást, inkább a tényeket írom le.
Aznap délután egy tárgyaláson voltam, ahol Rózsa úr kérésére befejeztük a megbeszélést mert sietett, hogy az utolsó kompot elérje, ne kelljen körbeautózni a „fél világot”, hogy hazaérjen Horányba. Fél hét körül megszólalt a mobilom. Rózsa Józsi hív, hogy sodródik a Dunán a komp. Hatalmas jégtáblák, a komp erőlködik, nem tud a sodrással és a jégtáblákkal megküzdeni. Azonnal hívtam a komp tulajdonosát, hogy bár biztosan tud róla, hogy problémák vannak, de esetleg tudok e valamit segíteni. Úgy volt, hogy a Megyeren lévő hajó segítségével a kompot biztonságosan rögzíteni tudja. Elmondta, hogy legrosszabb esetben a kompon maradnak az autók, és az utasokat taxival haza juttatja. Rögtön telefon vissza a kompra, hogy az ott utazók ne idegeskedjenek, a segítség útban. Egy ilyen helyzetben nem árt a túlbiztosítás! Hívom a Dunai Vizimentők elnökét, a Laczkó Sanyit, a Tatabánya hajó esetleges segítségét kérve. Vázolom a helyzetet, mire közli, hogy a Tatabánya jégtörő feladatokat lát el a Bajai – duna szakaszon.
A Dunán jelenleg egy alkalmas hajó van az Árpád-hídnál az a Sopron, amely magántulajdonban van, de a tulajdonost el tudja érni. Rendben mondtam, de innentől direktben beszéljen a komp tulajdonossal, hogy szükség lesz e a segítségre. Telefon Rudas úrnak, valamint a Rózsa Józsinak, hogy ne idegeskedjenek. Józsi mondja, hogy a Pócsmegyerről jövő hajó a jégtáblákat és a kompot látva visszafordult. Úgy ítélte meg, a segítséghez ez a hajó kevés. Felváltva keressük egymást telefonon, mindenki mondja mit tud, mi történik. A komp tulajdonos tudja, most itt komolyabb segítség kell.
Laczkó Sanyi beindul. Addig a háttérben kezdte szervezni a legénységet és a két készenléti mentőautó szirénázva szedi össze a legénységet. Közben a Dunán hóesés, mínusz 5-6 fok, az autókban megy a fűtés, amíg van üzemanyag.
Részlet a hajónaplóból: “Dunai Vízimentőktől beérkezett riasztás nyomán a “Sopron” motoros 2006. február 7-én 19 óra 10 perckor rendeletet kapott, hogy az Óbudai Hajógyári Sziget veszteglőhelyről hajózzon hegymenetben az 1664-es folyamkilométer térségébe, vegye kötelékbe a jégzajlásban manőver képtelenül sodródó horányi kompot, továbbítsa a Horányi révbe, és ott biztonságosan kösse le azt.
A Sopron 20 órára indulásra kész. Megbeszélve, hogy a hajón illetve Horányban meleg ital várja az utasokat. Kis nehézségekkel, de elindul a Sopron. A kompon mindenki tudja, és tényleg nagyon fegyelmezetten és fázósan várják a segítséget.
Fél tizenegykor kapom az aznapi utolsó telefont a Rudas Úrtól, hogy a hajó, a komp dereglye a Sopronhoz kötve, elindultak Horány felé. A kikötés még plusz egy órát vesz igénybe, mert a Sopron merülési mélysége miatt nem tud partközelbe menni, úgyhogy Laczkó Sanyiék összes tapasztalatára, valamint hajózási trükkjeire szükség van, hogy kikössön a „szárnyaszegett” komp.
A helyszínen rendőrök, a szárazföldön veszik fel a jegyzőkönyvet… Tulajdonképpen ennyi a történet, amely szerencsére happy enddel végződött.
A történettel kapcsolatban merült fel bennem: Mi van akkor, ha nem tudom, tudjuk elérni a Dunai Vízimentő Egyesület vezetőjét, ugyanis mint másnap értesültem, a kompon utazók keresték a Tűzoltóságot, a Katasztrófavédelmet, a Rendőrséget, és segíteni egyik sem tudott. Bizonyára vizsgálat lesz, melynek eredményét megtudjuk. Szerintem megállapítják, hogy ilyen időben nem lett volna szabad a kompnak elindulni. Valószínűleg ez igaz is, de egy dunai vízi-balesetnél ilyen körülmények között azon múlik a mentés, hogy a horányi ismerős felveszi-e a telefont vagy nem. Befejezésül mindenképpen köszönetünket kell kifejezni a Sopron legénységének, a Dunai Vízimentők elnökének, és az utasoknak.

Nádas Zsolt 2006

Tags:, ,